A mai szürke és hideg napra egy szívet melengető bejegyzést szántam, a tegnapi utolsó gondolatom folytatásaként. Soha sem hittem volna, hogy valaha is macska félék között leszek épp olyan boldog, mint a kutyákkal. A világ legokosabb vizslája elvesztésekor egy kivert cica került hozzám, majd tavaly egy újabb. Azóta teljes egyetértésben éldegélünk:
A kicsi,
a nagy, amikor még kicsi
és végül a még nagyobb, aki még sajnos nem bandatag, de ki tudja....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése