Andiko

Biztos vagyok benne, hogy nincsenek véletlenek. Így aztán nincsenek véletlen találkozások, névegyezések, vagy hasonló egybeesések sem. Minden valamilyen felsőbb cél elérése érdekében történik. Erőt merítünk vagy tanulunk, de az is megtörténik, hogy egyszerűen csak kicsit boldogabbá tesszük egymást.  Hogy világos legyen, miért bocsátkoztam efféle közhelyes fejtegetésekbe – holott eddig pont azt hangoztattam, hogy megkímélem ettől látogatóimat – el kell mondanom, hogyan készültek a mai képek. Tudom, talán unalmasak a sűrűn visszaköszönő fotók, de lássuk be, hogy a látszólag azonos táj, valójában mindig más arcát mutatja. Ma például, megint a szokásos szürke, ködös reggelre ébredtem, de ez valahogy mégsem tudta elrontani a kedvem. Aztán hirtelen, mintha csak az optimizmusomat szeretné igazolni, előbukkant a felhők közül a nap, és a szürkeségből gyönyörű színek keltek életre. Talán ha tíz perc volt az egész. Ahogy jött, úgy ment, de én abban a varázslatos tíz percben, véletlenül épp az ablakban voltam. Lehet, hogy egyszerűen csak azért történt mindez, hogy ráébredjek, minden negatívum és nehézség ellenére, valahol legbelül mégis boldog vagyok…