Olyan jó volna, ha néhány mondatot ki nem mondottá, le nem írttá lehetne tenni. De tudom, hogy ez nem lehetséges... Milyen önző ostobaság, hogy vélt vagy valós sérelmeink által generál melankóliába süllyedve nem vesszük észre a baráti jobbot sem, sőt ráragasztjuk a nekünk kedvesre rosszkedvünket....
Így érzem magam jelenleg,
meg így,
de ha esetleg elfogadnád ezt a kis ajándékot....
Újra így lehetnénk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése