2011. december 31., szombat

Ez évi utolsó. Köszönöm mindenkinek, aki  mostanában betévedt ide és vetett néhány pillantást a képekre. De leginkább annak köszönöm, akinek a figyelme olyannyira inspiráló számomra, hogy folytattam ezt a régen feladott, de most mégis oly sok örömet adó kis valamit... A mai képek (is) neki szólnak.  Csak mert szeretem szereti..



2011. december 29., csütörtök

Akkor most megint a kedvencek, hátha jobb kedvem lesz...



2011. december 28., szerda

Azért egy angyalka mégiscsak kéne, ha már úgyis rózsaszín ködben vagyok újabban...


vagy kettő.




2011. december 24., szombat

 Régen



és most.



2011. december 21., szerda

Úgy tűnik csak kérnem kellett,

az idei első hó a párkányomon, vagy valami olyasmi...

2011. december 20., kedd

Mikor lesz már végre egy kis hó?


2011. december 18., vasárnap

Na hát szóval,  gyönyörűen süt a nap, és én teljesen jól vagyok, mondhatni egészen boldog. Tegnap megint tanultam valamit. Bár sokszor hallottam már, de igazából sosem hittem el, hogy a spontán létrejövő dolgok a legeslegjobbak. Hát most sikerült ezt saját bőrömön megtapasztalni. A tegnapi unalmasnak és szürkének induló nap, váratlanul az elmúlt időszak legjobb estéjébe fordult. Már már tökéletes volt minden, az adventi fények, a zene, a kivilágított város na és Té... ha rendelem, akkor sem lett volna másként. Még Holle Anyó is kegyes volt és küldött néhány hópelyhet , ha csak néhány pillanatra is, és mi pont tanúi voltunk az égi áldásnak. Persze ha kérhetem máskor egy picivel kisebb legyen a tömeg.

Köszönet Té-nek a képért meg a többiért is.

2011. december 15., csütörtök

A tegnapinál lényegesen jobb hangulatban, de továbbra is maradva a hajóknál.
Bár ezek csak a kisebb testvérek.
  


Felirat hozzáadása


De üzemanyagra nekik is szükségük van.


2011. december 14., szerda

Az előző bejegyzéshez kapcsolódó és a mai gondolataimat leginkább tükröző kép:


Úgy tűnik, ez a hajó elment...

2011. december 13., kedd

Ahogy megnéztem az eddigi képeket, ráébredtem, hogy az egyik kedvenc témám valahogyan kimaradt. Ahogy imádom a tengert, épp úgy rajongok a hajókért, legyenek azok kicsik, nagyok, szépek vagy akár kopottak. 
A hajó, mint a híd is, gyönyörű szimbólum: az élet folyamatát, az akadályokon való túljutást és az élet viharaiban való küzdelmet szimbolizálja, legalábbis nekem. 

A következő idézetnek pedig nem tudok ellenállni:


 "... Barátaim, egy bárka vár ránk, és ringatózik,
a fényben, ahol az ég meghajtja hátát,
s leér a tengerre;
...Barátaim, a bárkából a világot jól
belátni, s benne rendületlenül
haladó igazságát, egy torkolatoktól
forrásokig futó mély sóhajt;..." 
Mario Luzi   




2011. december 12., hétfő

Ezek a képek nem szólnak különösebben semmiről sem, egyszerűen csak szeretem őket.

A mai filozofikus kérdés: 164 cm az már magasság vagy csak mélység?





2011. december 11., vasárnap

Maradva a Balaton környékén, egy kis vihar előtti csend.




2011. december 10., szombat

Még maradt valami mára a tegnapi eufóriából és persze néznivaló kép is épp elég. A tenger után érjünk partot és következzen néhány fotó Somogyból, mert persze itthon is vannak gyönyörű színek, amelyeket érdemes megörökíteni. 

És hogy legyen valami "mélyenszántó" is, lássuk a mai aktuális kérdést: kockáztassuk-e a meglévő jót egy esetleges még jobbért?







2011. december 9., péntek

Egy zenehallgatással és teljesen céltalan, de fölöttébb kellemes fecsegéssel töltött délután ihlette képek jönnek.
Nagyon sok ilyet szeretnék még...




2011. december 8., csütörtök

Többször írtam már, hogy imádom az éjszakát. Nem azt a nyüzsgős, zajos, szórakozóhelyeset, hanem a meghitt, csendes, de ettől még sejtelmes színeket, fényeket és hangulatokat produkáló éjszakát. Úgy hiszem, a városok is éjszaka a leggyönyörűbbek, és talán mi nők is ilyenkor mutatjuk meg az igazi arcunkat... bár  lehet hogy ezzel csak én vagyok így.

Jöjjön akkor Siena, Toscana egyik legszebb városa, természetesen éjjel.




2011. december 7., szerda

Ma végre, ha csak átmenetileg is de szép, napos  idő van, maradok tehát az Öt Földön. Egyszerűen nem tudom megunni....


Ez örök szerelem távolról,

közelről,

és persze ott a híd is...

2011. december 6., kedd

 A tegnapi zaklatott hangulatom csendes várakozássá szelídült...




2011. december 5., hétfő

Olyan jó volna, ha néhány mondatot  ki nem mondottá, le nem írttá lehetne tenni. De tudom, hogy ez nem lehetséges... Milyen önző ostobaság, hogy vélt vagy valós sérelmeink által generál melankóliába süllyedve  nem vesszük észre a baráti jobbot sem, sőt ráragasztjuk a nekünk kedvesre rosszkedvünket.... 
Így érzem magam jelenleg,

meg így, 
de ha esetleg elfogadnád ezt a kis ajándékot....

Újra így lehetnénk!



Ezek a mai lelkiállapotomnak leginkább megfelelő képek, 




ehelyett.