Kommentár nélkül...

Várakozás

Kiülünk egy piros padra bámészkodni hosszan.

         Nem is tudom, jóban vagyunk te meg én, vagy rosszban.

 Ki tudja hova tartunk...

Jó vagy rossz, fent vagy lent, sötét vagy világos?

Kinek mi, ugyan ki döntheti el...

De minden úgy van, ahogy van, minden jól van, ahogy van.

                                             Másképp semmi nem lehet, ígérem jó leszek!

Hosszú útra készülődnek, röpködnek a kecskék fecskék.

Őszre fordul, hűvösödnek a tóparti esték.

"...always look on the bright side of life..."

Próbálom, de nem nagy sikerrel.

Így múlik el a valaha volt csillogás....

bár talán még futja egy mosolyra.

Nagy levegő után újrakezdés. Nem tudom, meddig tart majd, de amíg lehet próbáljuk meg kivenni belőle a maximumot. Azt hiszem, most ezt gondolom, még akkor is,  ha ő nem  ÚGY...

...és egyre szebb..

Már itt van

Hátha jön már végre...

Még mindig ott. 

Egy éjszaka a Balatonnál.

És újra.

A télutó színei Tapolcán.

Utolsóként a Garda-tónál, Sirmione kalandjai egy telefonnal.

Ez volt a századik poszt.

De talán még egy posztot megérdemel.

Attól tartok, Velencéről sok újat nem tudok mutatni... 

Ezt látta a szóban forgó, igen jó képességű telefon este Verona alsón. 

(Villafranca di Verona)

Így jár az ember lánya Veronában, ha otthon felejti a fényképezőgépet, de kéznél van egy egészen okos telefon...