A tegnapi nap a hidakról szólt....vagyis pont erről.

Klassz este volt. 

A vihar,

ahogy tisztul bennem.

Még mindig a hold meg az ő hídja.

Az én holdjaim..

Felhők éjjel,

és hajnalban.

Távolban egy fehér...

Egységben az erő.

Kinek a tó, kinek a tuja..

Öt tyúk (vagy csak négy kacsa), hattyúk..

Felhők közül a nap.

Kérdés, hogy melyik?

Édes csábítás...

Eső előtt, eső után...

Minden szép és tiszta...

Hogy merre tartunk?

Még zavaros, nem úgy mint ez a patak...

Ma meg ez van...

Nálatok laknak-e állatok?

A Tátra "kék szemei".

Hangulat.

Variációk egy kabinra.

"Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben. Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor, amikor megértek e találkozásra." 

(Márai Sándor)

Wekerlén is tavaszodik végre.

És még mindig nincs pucér csaj, viszont van aranyeső és izébokor. 

Pucér csajok helyett még egy kis virág...

Azért úgy tűnik, mégis kitavaszodott, vagy nem?